Úgy várták mint a Messiást. A XI. századi Bob Dylan, mondták, pedig Bobbi még el sem távozott közülünk, olyannyira él és virul, hogy kiadott egy lemezt mielőtt "unokája" porig tiporná munkásságát és benzedrines látomásait olyan számokkal mint a Lighting Bolt vagy a beszédes Country Song. És az új számokról még nem is beszéltem. Nem, mivel jelen sorok írása közben "forog" a lemez, jelenleg a második számnál tartok.
Dylan most biztosan nagyon mérges és már bánkódik, hogy megmutatta az emberiségnek, hogy jó szövegekkel és gyenge hanggal mit lehet kihozni egy gitárból és egy hobóból.
Bugg kadét most boldogan számolja a tisztességes úton szerzett fontjait, miközben derék brit katonák rimánkodnak valahol a Közel-Keleten, nehogy kar/láb/fej nélkül üdvözölje őket újra a család. Koporsóban. És most itt szól nekünk a Taste It.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése